A legtöbben úgy nőttünk fel, hogy nem igazán tanultuk meg, hogyan kezeljük a haragot jól és hatékonyan. Könnyen előfordulhatott, hogy amikor mérgesek, haragosak voltunk, akkor rosszallást vagy büntetést kaptunk érte. Így a haraghoz idővel a szorongás, a szégyen, esetleg a bűntudat, bénultság érzése is társult. Ezek miatt még nehezebbé vált, hogy tisztán kapcsolódjunk ehhez az érzéshez.
„Soha nem gurulok dühbe, helyette tumort növesztek.”
Woody Allen
A fenti idézet igazságát sajnos számos kutatási eredmény is igazolja, történetesen, hogy a harag elfojtása a betegségek egyik fő kockázati tényezője, mert növeli a fiziológiai stresszt.
Ugyanakkor, ha haragunkat agresszív dühkitörésben éljük meg, az sem megoldás, hiszen azzal könnyen megbántunk másokat, sőt a saját egészségünket is károsítjuk. A magas vérnyomás és a szív koszorúér-betegségek nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyanoknál, akiknél gyakoriak a dühkitörések, ellenséges érzelmeket táplálnak mások iránt és magas a dominanciakésztetésük. Dühöngés közben ugyanis a szimpatikus idegrendszer aktiválódik. Az erek összeszűkülnek, ettől nő a vérnyomás és csökken a szív oxigénellátása. A kiválasztott hormonok növelik a vérzsírok, így a koleszterin szintjét is, továbbá fokozva a véralvadási hajlamot, ami miatt nő a trombózis és az embólia kockázata.
Hogyan érdemes jól haragudni?
Az egészséges harag
A harag alapvető funkciója a védelem. Abban segít minket, hogy fenntartsuk énhatárainkat, belső meggyőződéseinket és egészséges elkülönültségünket. Hatékonyabbá válunk tőle, határozottabban és asszertívabban tudjuk képviselni érdekeinket.
Ha a haragunkat úgy tudjuk használni, megélni, mint egyfajta segítő energiát, akkor összeszedettebbekké, koncentráltabbakká, földeltebbekké válhatunk. Az izomfeszültség csökken, az állkapcsok ellazulnak, a hang mélyül, mert a hangszalagok is ellazulnak, mint ahogy a vállak is. Pont az ellenkezője a dühkitörésnek, ugyanis valójában ez egy feszültségmentes állapot. Kontrollált harag esetén az összeszedettség és a nyugalom sugárzik belőlünk.
Az életben nem tudjuk magunkat kivonni a kihívások, támadások alól. Önérzetünket gyakran elbizonytalanítják, legszentebb meggyőződéseinket megkérdőjelezik, döntéseink helyességét kétségbe vonják. Természetesen nem arról van szó, hogy ha tudatosan kezdjük el megélni a haragunkat, akkor onnantól kezdve már nem fogunk sohasem sérülni. De sokkal könnyebben állunk talpra és állunk készen arra, hogy újult erővel képviseljük önmagunkat, vagy a környezetünkben élőket.
Haragot érezhetünk akkor, amikor veszteséget élünk át, veszélybe kerül egy kapcsolatunk, vagy határaink vélt vagy valós veszélybe kerülnek. Bármi is az ok, fontos, hogy egészséges mederben tartsuk ezt az energiát, ami végső soron értünk van és nem ellenünk. Az egészséges harag energia ugyanis tiszteletben tartja a határokat, a magunkét és másokét is.
Amikor a haragot egészséges medrébe szeretnénk terelni, csatornázni, akkor első lépésben tudatosítsuk jelenlétét. Vegyük észre, ha a harag megjelenik bennünk és adjuk meg neki a kellő figyelmet. Majd tegyük fel magunkban a kérdést: Mit kell megvédeni? Mit kell helyreállítani? Engedjük, hogy a harag által megjelenjen bennünk az a határozottság és erő, amivel cselekedni tudunk.
A harag és az énhatárok nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha az énhatáraink gyengék, akkor gondunk lesz a haragunkkal és ez fordítva is igaz. Így az énhatárok megerősítése az egészséges harag kimunkálásának egyik eszköze.
A harag ugyanúgy működik, mint minden más érzelem, megjelenik, egy ideig a középpontba kerül, majd tovább áramlik. Azonban van úgy, hogy ez az áramlás megreked, így nem tudja betölteni azt a szerepet, amiért megjelent az elménkben. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy egyébként ez a nagy töltéssel rendelkező energia kerülőutakon kénytelen előtörni, és lesz belőle ingerlékenység, fejfájás vagy összeszűkül a gyomrunk. Tulajdonképpen bárhol megjelenhet a testünkben, a lényeg, hogy nagyobb tudatosságunknak köszönhetően vegyük észre, és valamilyen légzés-, vagy vizualizációs technikával segítsük tovább áramolni. És ha ez megtörténik, akkor átalakulhat azzá a gyógyító erővé, ami a valódi rendeltetése.
Ha elfogadjuk, hogy minden érzelem értünk van, vagyis mindnek van értelme, üzenete, létjogosultsága, akkor teljesen más perspektívából közelíthetünk a negatív érzelmekhez is, mint ami a megszokott.
Dr. Máté Gábor: A test lázadása. Libri, 2011; Philip Zimbardo: Zavarok, terápiák, stressz, stratégiák Libri, 2018., Karla McLaren: Az érzelmek nyelvén. Central Könyvek. 2017.